Abban az időben minden személy, minden nagycsalád képes volt megtermelni és előállítani azokat a dolgokat, amire szükségük volt. Megtermelte az élelmiszert és elkészítette a ruháit. Az Őskor és Ókor határán elkezdtek szakosodni az emberek. Ez azt jelentette, hogy voltak, akik csak cipők készítésével foglalkozott, voltak, aki csak a szövéssel vagy a varrással. Ekkor alakult ki a cserekereskedelem.
A cserekereskedelem idején a termékeket felértékelték és megvolt, hogy mondjuk a cipész az előállított cipőért mennyi élelmet vagy egyéb szükséges anyagot kaphat. Ez a módszer nem mehetett sokáig, ugyanis nagyon nehéz volt meghatározni, hogy minek milyen értéke van. Ennek a problémának a megoldására találták ki az árupénzt. Ezek valamilyen kisebb, könnyen mozdítható tárgyak voltak, amelyeknek megvolt az értékük. Ilyen volt például az elefántcsont, só, különböző kövek, fűszerek. Ezek gyakorlatilag pénzként funkcionáltak. A legjobb értékkel a nemes fémek -arany, ezüst, bronz- bírtak. Ezekből egyforma kinézetű darabokat is gyártottak és gyakorlatilag ebből alakult ki a pénz. Krőzus lüdiai király idejéből (i. e. 560 körül) származnak a világ első pénzei. Hamarosan a görögök, rómaiak is átvették ezt a fizetőeszközt és rövidesen egész Európa ezt használta.
